Farkasvarázs 16.

A kemencelyuk

Az öreg asszony szívesen látott minket , de azt nem akarta , hogy a többi lakos észrevegyen minket . Ezért éjjel nappal a megmaradt kerítés lécekkel határolt udvaron kellett maradnunk . Eközben lecsapolták a vizet , új fákat ültettek és tatarozni kezdték a házakat . Amikor a házba , bárki is belépett mi egyenesen a kemence lyukba menekültünk.

Ám egy nap jöttek hogy a tetőt és a kemencét megrestaurálják. Egy világ dőlt össze bennünk . Hova s merre bújjunk az idegenek elől ? De már nem volt idő gondolkozni , zörgettek ajtót ablakot és 6-an 7 felé ugrottunk .......

 

Farkasvarázs 15. 

Tűz , víz között megütköztünk

Az olaj mint a tűz legjobb barátja félelemmé tette az ősz első napjait számunkra . Féltünk hogyha a faluban elpattan egy szikra dohány , soha többé nem láthatjuk szüleinket , testvéreinket. Egyszer aztán megtörtént aminek meg kellet történnie . 

Lángot kapott az egyik ház a faluban és így átadta a tüzet egészen egy erdő széli viskóig . Így pár perc múlva lángolt az egész erdő . Itt is meghalunk ott is meghalunk úgy hogy nagy pácba estünk . A folyóvá duzzadt patak lehordta magáról az olajat a sodrással . 

Nem tétlenkedhettünk így hát fogtuk az összes cókmókunkat  és beugrottunk a folyóba . Mint az elítélt fogolyok kiket főbe lőttek , dőltek egymásra a fák . Ezer madár siratta fészkét és jajongásuk csak az erdő felett halatszott . Nyúlfiak rohantak ki a bokrokból a mezőre , s a dámszarvasok menekültek a zuhogó isten nyilaitól . 

Félre húzták a harangot , bömbölt a sziréna és suhogott a víz . 

Három napig oltották a tüzet mi meg három napig új otthont kerestünk magunknak a faluban . Égnek álló szarufák imádkoztak a házak lakóiért , s úszó tárgyak állták az utunkat . Végül egy jó ismerős házában pihentünk meg : az öregasszony házában .

 

 

Farkasvarázs 14.

Bővült a csapat 

A hiúz csak kapkodta köztünk a fejét , néha , néha meg-meg törülte a fejét . Ábris ekkor megszólalt : - Ne félj jó emberek közt vagy ! - mondta és hogy igazolja elmosolyodott . Erre megbátorodott a hiúz is , de nagy meglepetésünkre így szólalt meg : - Ach môj bože, keď pochopil, čo hovoríte, možno môžeme zísť. - 

Ez Bálintnak sima ügy volt , szlovák rokonai ugyanis megtanították a  neki nyelvüket . 

- Môžete to urobiť v angličtine ? - kérdezte Bálint 

-Ohh igen tudok . - szólalt meg a lány . 

Ez megnyugtatott minket , de az árvíz még mindig tombolt odakint . 

- Kinézek , hogy  hogy áll a víz - mondta Ábris . 

Alig nézett ki már is fordult lefele a lépcsőn . Miután Ábrist felráztuk a kómából , mi is meg láttuk mi történt : A víz a szivárvány minden színében pompázott mert a tetején két ujjnyi vastagon állt az olaj . 

 

 

Farkasvarázs 13

Kata 2.

Odakint bömbölt a szél , ömlött víz . Odabent meg egyre sürgősebben fogyott a levegő . Valamit gyorsan ki kellett találnunk hogy meg ne fulladjunk . Bogi esze még ebben a vészhelyzetben is úgy vágott mint a borotva . Elkezdte vésni a fa korhadt részeit amíg a huzat pofon nem vágta . Ezután addig alakítgatta amíg egy lépcső szerűséget nem tákolt össze . Amint felmentünk meg láttuk az árvíz pusztítását . A lejtőn lefelé a víz minden féle hulladékot hordott a hátán . Kiszaggatott bokrokat, elhullott halakat és egy vöröses barna valamit . Ahogyan közeledett felénk egyre inkább ki tudtuk venni az alakját . Egy hiúzt vitt a víz hátán egy tarisznyával . A hiúz szájában egy keszkenő lobogott amelyre ennyi volt felfércelve : Kata . Tudtuk mi vár ránk (megint) de most már felvoltunk rá készülve . Ábris megfogta Bálint grabancát , Bálint ráharapott Stefi farkára , Stefi Bogi egyik hátsó lábát kapta el , Bogi meg az én hátsó lábaim fogta mint a parancsolat . Mire leértem a hiúz még mindig vagy tíz méterrel arrébb volt . Amikor odaért , a derekánál meg ragadtam és mindenestől kirántottam a vízből .

Farkasvarázs 12.

Kata 1.

 

Rigó füttyös reggelre kelt a hajnal . Az odunkban zsongani kezdett az élet . 

Reggeli után ugyanis fürdeni mentünk a patakra . A víz kellemesen hideg volt , az elhozott ebéd kiváló és a játék ... a játék ... csodálatos volt . Dél körül kimásztunk a vízből pihenni . A távolban harang zúgott , jelezve Hunyadi János győzelmét . Egyszer egyszer meg meg zörrent egy bokor a rigók közlekedésének jeléül . Délutánra már fülledt meleg volt .

-Így görbüljek meg ha ebből nem lesz vihar !- jósolta félszemét a napra szegezve Stefi .

A jóslat félóra múlva beteljesült . Villámok elől menekült minden ártatlan lélek . Összekaptuk a motyónkat és békésebb helyet kerestünk magunknak . .......és akkor megmozdult a föld . A falu gátja szétszált a szélrózsa minden irányába . Ömlött a víz mint a börtönéből szabadult vad mindent elsöpörve . 

Épp hogy eltudtuk érni az odút , mert a következő pillanatban már az alsóbb ágakat súrolta a víz .......

 

 

 

Farkasvarázs 11 .

 

Délibáb

 

A tikkasztó meleg uralta a tájat . Mi valahol egy erdő széli kukoricásban bolyongtunk , nyomunkban 8 vadászkutyával és egy eléggé pityókás orvvadásszal . Na akkor itt álljunk is meg . Hogyan kerültünk mi egyáltalán ide .... Az egész valahogy úgy kezdődött hogy pirkadatkor puskaropogásra keltünk . Ijedten vágtuk a fejünk a levegőbe . Megpróbáltam kimerészkedni de vissza is rántottam a fejem mert majdnem agyon taposta egy vadkan . Ekkor lépett oda , pont a hajlékunk nyílására a vadász . Ekkor meg próbált kiáltani amiből csak ennyit értettünk : - Hukk csi..hukk ba tttt... hukk te !-

 

Erre megindult a ˝csorda˝ magyarul a 8 vadászkutya . Mire már csak az útnak a porát láttuk lélek szakadva rohantunk ki az erdőből . No itt térjünk visszaa jelenbe és folytassuk a történetet. 

 

Öten hat felé szaladtunk . Mire újra találkoztunk mind az ötünknek vérvörös és csurom vizes volt . Együtt aztán valahogy kikavarodtunk a falu szélére . Ahogy megláttak minket mindenki usgyé vesd el magad zárkózott befelé . Nekünk tehát szabad pálya volt . Bogi bemenekült a templomba ott is bebújt az oltár alá és magára rántotta az oltár terítőt hogy a szaga ne terjedjen a levegőben . Ábris meg sem állt a legelső utcára néző tornácig ott aztán elrugaszkodott és két pillanat már a vakkémény hűsítette a lüktető oldalát . Stefi mint jó háziasszony beugrott a zárva levő kifőzde ablakán és pár perc múlva már nyugodtan szedhette egy földön fekvő zsákba a jobbnál jobb alapanyagokat és fűszereket . 

 

Én a délibáb fogjaként loholtam a faluban a templom kert kerítésén nem fértem be , hiába próbálkoztam nem tudtam felkapaszkodni egyik tetőre se , a kifőzde ablakát Stefi meg bezárta és oda semmi képpen nem tudtam bejutni . Már a falu terén jártam ahol egy pillanatra megálltam , amikor felnéztem hirtelen mintha Petőfi kezet nyújtott volna nekem . Éreztem hogy ez nem lehet igaz ezért rohantam tovább mert ismét felhangzott vesztem zenéje ami nem volt más mint a vadász kutyák csaholása . Egy utcában ismét megtorpantam . Egy öregasszony fekete ruhában az egyik kezével integetett a másikban meg egy énekeskönyvet és egy olvasót szorongatott gyanakodva de odamentem hozzá . Ekkor lekapta a válláról a kendőjét amely hirtelen a földig ért de az előbb még a néni vállát is alig tudta letakarni . A kendőt magára vette , engem meg a lábai közé bújtatott . A vadászkutyák rohantak tovább mögöttük dülöngélve a Mennyből az angyalt énekelve ment a vadász . Nem sokáig dülöngélt mert az utca végén hirtelen megrándult és összecsuklott mint egy napozószék . Még halva is szorongatta az üveg szilánkjait melyből pirosan csordogálni kezdett a véres bor . Mivel mindenki behúzta az ablaka zsaluját a néni megfogta az alkalmat és a halottat a grabancánál megfogta és elémtette . 

 

-Vigyed lelkem ezt az ördögöt a faluból , sokat ártott nekünk is meg az állatoknak is , legalább jól lakik a családod nem úgy mint az én 8 árva kis onokám ...- és a zsebkendője nem állt meg a szeme világánál. 

 

Én mint tartozó zsellér hagytam ott a falut de nem mertem bevinni az odúnkba a halottat . Utamban állt egy hatalmas monstrum . Ez nem volt más mint a szénégetők egyik máglyája . Oda osontam és fúrtam egy akkora lyukat az oldalába hogy a vadász beférjen . Miután nehezkesen betoltam visszakapartam a földet , és elindultam haza . Útközben azon gondolkodtam mivel háláljam meg a segítséget az anyónak .

 

Mikor haza értem , otthon már ment a dáridó : Lángolt a tűzhely , rogyogott a kondér a lányok a vackon énekeltek a fiúk meg táncháborút vívtak . Megleptem őket a lesúlytott ábrázatommal . Kérdezték mi a baj én ekkor elmondtam a balladám , melynek az lett a vége hogy az éj leple alatt a zsákkal amely minden földi jóval megvolt tömve rajta egy cetlivel el indultunk a faluba .

 

A másnapi misén a templom ajtajában egy zsák hevert ráírva hogy : 

 

Azé aki meg mentette az életem a puskavégtől .

 

A farkas

 

 

 

Farkasvarázs 10.

 

Na végre itt a nyár !

 

Egy reggel furcsa zajra ébredtünk . Puska ropogás és kürt szó hallatszott . Az emberek kiáltása nem volt egészen érthető , de valami ilyesmit kiáltoztak : - V lete minulého roka je tu! - ( Na végre itt a nyár ! ) .

 

Bálint mindenkin keresztül kasul mászott ki az odúból  . Tetszett neki ez az ünnepség , ezért azt is akarta tudni , hogy mit ünnepelnek . Mire mindenki felébredt a zenebona elmúlt . De az emberek kacagása , éneklése még mindig hallatszott . 

 

Délután körül néztünk az erdőben . Az emberek szinte észre se vettek minket . A gyerekek szamócát szedtek , az ifjú párok az ösvényen sétáltak . Mi pedig elosonhattunk mellettük . Néha észrevettek minket a kutyák de a gazdáik elcsitították őket .

 

Estefelé amikor a patakhoz mentünk fürödni kis láng nyelvecskék jelentek meg egy bokor mögött . Szalonnát és hagymát sütöttek . Az illata átjárta az egész erdőt .

 

- Ez olyan  mint nyáron - suttogta Bogi .

 

- Bálint ma hanyadika is van ? - kérdeztem .

 

- Június 1 - mondta a választ .

 

- Hisz akkor már nyár van . - ujjongott Stefi . 

 

Így igaz , hisz a nyárnál boldogabb évszak nincs is   .

 

 

 

Farkasvarázs 9.

 

A rókás kaland 2.

 

........Azok után miután a kis rókát már kiengedték egyedül, le nem tudtuk szedni magunkról.

 

Az elején még úgy fogtuk fel , hogy : ˝Jaj de aranyos persze hogy jöhet velünk !˝.

 

De ahogy nőtt egyre többször kevert minket bajba : elveszés a cserjésben , menekülés a darazsak elől és más jobbnál jobb kalandok .

 

Egy reggel nem vettük észre amint a odújuknál  hang nélkül utánunk szegődött . Mi a folyóhoz siettünk vizes edényekkel amiket a folyónál akartunk megtölteni . Amikor oda értünk a kicsi belemászott egy törött edénybe amit a part szélére tettünk. Bogi és Stefi épp egy nagy adag edénnyel hátráltak hogy letegyék , de a hátsó lábukkal bele lökték a kis rókának a fazekát a folyóba .

 

Észrevettem a habokban fuldokló kis rókát , és utána ugrottam . Utána úsztam és egy sziklánál elkaptam . Bogiék egy ágat tartottak a vízhez , abba bele kapaszkodtam és így megmenekültünk .

 

 A kis róka ezek után csak akkor ment velünk bárhova ha megengedtük .

 

Farkasvarázs 8.

 

A rókás kaland 1.

 

 

 

Egy reggel furcsa kánonra ébredtünk . Rigók , fülemülék , fácánok és egyéb madarak szép kórust adtak elő . A rókák ott ültek előttük és hallgatták a kórust , eszükben se volt megtámadni őket . Medvék és őzek pihentek egymás mellett . Olyan volt mint a mesékben .

 

Ekkor mi is odamentünk hogy megnézzük mi történik .

 

- Te - mondta Stefi - ez olyan mint a Nils Holgerson-ban a tavaszi béke -

 

- De miért vannak itt ezek az állatok EGYÜTT ha nem a mesékben vagyunk ? - kérdezte furcsálva a dolgot Bálint .

 

Ekkor azonban a madarak kánonja hangosabb lett , és már senki nem hallotta mit mondott Bálint . Abban a pillanatban a fa odújából kiszökkent egy róka és vakkantott valamit amire a madarak hangja még hangosabb lett .

 

Pár perc múlva egy másik róka bújt ki a lyukból és egy újdonsült kis rókát tartott a szájában.

 

A kicsi kerekre nyitott szemekkel nézett a tömegbe, abban is pont Bogira. Amikor mindenki elment a kicsi szívszorítóan kezdett el vonyítani : valakit hiányolt .

 

Pár hét múlva ismét arra fele sétáltunk . Amint az odú előtt elmentünk , a kicsi mint a szél kirohant az odúból és ráugrott Bogira .............

 

 

 

Farkasvarázs 7.

 

+1 történet

 

Másnap Bálint elmesélte , hogy ő hogyan jutott oda

 

- Az egész úgy kezdődött - kezdte el meséjét - hogy Márkra és Kristófra vigyáztam mert Anya és Csabi elmentek bevásárolni Berénybe . Bekapcsoltuk a tévét , de csak egy műsor volt : egy szlovák erdő élete . Ezért elkezdtünk focizni a szobában , de Márkó akkorát rúgott a labdába  , hogy ha nem ugrok elé leveri a tévét . Épp ez volt a baj hogy elé ugortam mert a labda vitt magával és én meg beleestem a tévébe ! - végezte be .

 

Később amikor sétálni indultunk az odú sarkában találtam : gondolkodott .

 

- Min' gondolkodol ? - kérdeztem , most bevallva kicsit parasztosan :) .

 

- Azon , hogy be kéne osztani a munkát - mondta - csak az a kár nem tudom leírni , hogy megmutassam  ! -

 

- Azon tudok segíteni - válaszoltam és kis idő múlva hoztam Stefi cerkáját .

 

Ő felírta a fa belsejére a megosztást és másnap már a szerint dolgoztunk :

 

Stefi : főzés , sütés

 

Bogi : takarítás , ( és mivel kívülről ismeri az első segély nyújtást ) gyógyítás

 

Ábris : eszközök készítése és javítása

 

Miki : élelem szerzés , ( azért tettem vesszőt mert más feladatom is lesz )

 

Bálint  : őrködés

 

 

 

Farkasvarázs 6.

 

Váratlan vendég

 

Egy reggel elindultunk az erdőbe sétálni . Egy ösvényen haladva mentünk . Egyszer csak egy bokor meg mozdult mögöttünk .

 

- Ki az ? - kérdeztem .

 

- Hrrr - szólalt meg valaki a bokorból .

 

Picit hátráltunk , és az út másik oldalára mentünk .

 

Ekkor a bokorból kiugrott egy szürke farkas ami pont rám pottyant . Én elkábultam , a farkas pedig a fejét beverte a földbe .

 

A szállásunkban ébredtem fel  körülöttem a többiekkel .

 

- Üdv újra körünkben - mondta Ábris .  Ekkor észrevettem , hogy a szürke farkas mellettem fekszik . Bogi nemsokára hozott egy vízzel teli gombócot , amit a elájult farkas fejére löttyintett . A farkas felébredt , majd nagy meglepetésünkre emberi hangon megszólalt : - Hol vagyok ? Hol vannak az öcséim ? Miért vagyok farkas ? És mit keresek egy fában 4 farkassal ? - hadarta egy lélegzetből .

 

- Ki vagy ? - kérdezte Stefi .

 

- Kerekes Bálint - mondta .

 

- Ismerős név . - mondtam gyanakodva - Még egy kérdésre válaszolnod kell , hogy biztos legyek jól gondoltam-e ! Mi a kedvenc állatod ? -

 

- A házi kecske - mondta habozás nélkül .

 

- Istenem Bálint hát te vagy az  ! Én vagyok az Miki ! Meg itt van még Ábris , Stefi , Bogi ! -

 

- Igazi ötös fogat -mondta Bogi  .

 

Ez után elmeséltük hogy jártunk majd megkínáltuk az ebéd maradékkal .

 

 

 

 

 

 

 

Farkasvarázs 5.

 

Tél temetés

 

Egy reggel elkezdett olvadni a hó , a fánk előtt megjelent a tavasz első hírnöke a hóvirág .

 

- Ideje lenne búcsúztatni a telet - mondta Ábris - otthon már biztos égetik a Villőbábut - 

 

-Nálunk meg már biztos megfürdött a Villőág- sóhajtott Stefi .

 

-Már biztos , hogy mindenki a busókat nézi az utcáinkon - mondta Bogi vágyakozva .

 

- És a kiszebábu is oltogatja a Mérgesben az égő ruháját .- mondtam arra gondolva , milyen jó lehet otthon nézni a tél temetést .

 

Hát igen 4 gyerek 4 vidék . Ábris Eger környékéről , Stefi Debrecen vidékéről , Bogi Mohácsról , Én meg a Jászságból mentem oda az erdőbe .

 

- Olyan kár hogy mi nem lehetünk ott a tél búcsúztatáson - mondtam .

 

Ám nem sokára egy égő fakoporsó zúgott végig a patakon . Mögötte éneklő magyar-szlovák emberek meneteltek egy halottas menetet eljátszva .

 

Főleg ezeket a dalokat hallottuk :

 

Eltörött a meszes kanna

 

de megverlek érte Panna!

 

Járd meg dőre ha nincs eszed ami volt is mind elveszett

 

de kicsiny lábod nagy re hányod ,

 

nagy az orrod szarba vágod !

 

 Öreg apám régen meghótt

 

az is nagyon szerelmes vót

 

én az unokája vagyok

 

a leányért majd meg halok

 

Szól a duda a lagziba

 

gyerek van a menyasszonyba

 

szól a duda a lagziba

 

gyerek van a menyasszonyba!!!

 

Ezt hallva boldogak lettünk  ,hogy nem csak kis hazánkban tartják meg a tél temetését .

 

 

 

 

 

 

 

 Farkasvarázs 4. 

 

Az erdő szakácsa

 

Egy nap Stefi elküldött minket hogy szerezzünk agyagot és csináljunk belőle egy óriási gombócot majd a mancsunkal egy mélyedést fúrjunk bele .

 

Amikor kész lett kért két kova követ és magára zárta az odut . Furcsáltuk mert Stefi nem volt annyira zárkózó személy .

 

Eldöntöttük , hogy kifigyeljük mit csinál . Elbújtunk egy szikla mellett és vártunk . Egyszer csak Bogi elkiáltotta magát : - Oda nézzetek -és az olvadozó jég ajtónkra mutatott -mitől olvad meg ha itt kb. -12 fok van ?-

 

Ám alig szólaltunk meg , a jég teteje el olvadt és szürke füst oszlop kanyargott ki a nyíláson .

 

-Tűz van !!!! - ordított Ábris és a fa előtt lévő lyukas agyag gombócokból felkapott a szájába egyet , és rohant a patakhoz . Ezt a példát követve mi is rohantunk , és amikor mindegyik gombócban volt víz , belöttyintettük őket az oduba .

 

Erre Stefi kiszaladt és úgy leszidott minket , hogy már vörös a volt csurom vizes a feje . Ekkor bementünk és láttuk hogy a nagy gombócot vígan nyaldosta a tűz , és a gombócban kökény leves forrt .

 

-Sajnáljuk nem tudtuk hogy főzöl csak amikor a füst kivágódott az ajtón azt hittük kigyulladt a fa - mondtuk .

 

Stefi megbékélt és hamarosan nem a tűz hanem mi nyaldostuk a ˝fazék˝ alját .

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Farkasvarázs 3.

 

Lakás rendezés

 

 

 

Másnap elhatároztuk , hogy otthonosabbá tesszük a ˝lakásunkat˝.Kiosztottuk a feladatokat . Stefi sárból és agyagból a mancsával golyókat csinált amibe az orrával lyukakat fúrt . Igaz utána úgy nézett ki mint aki bele fejelt a csokipudingba de a eredményért meg kell küzdeni . Ábris közel , a fa mellet egy vermet ásott . Ebbe tettük később az élelmet . A tetejét lefedte egy jég korongal . Bogi sárral a gyökér közeket tapasztotta be , így a széltől , esőtől és a hótól védve voltunk a odúban . Én élelmet kerestem . Találtam kökényt , csipkebogyót, vadmákot , mogyorót , diót és cserszömörcét . Ezeket be vittem a verembe és a jeget rátoltam a nyílásra .

 

Amikor bementünk az oduba fetrengtünk a nevetéstől . Bogi egy helyet kihagyott amikor tapasztott, azon a lyukon egy egér család bement az oduba . Bogi félt az egerektől és elkezdett futni de az egerek követték mert a farkára egy dió ragadt.

 

Végül is az egerek elmentek , de már alkonyodott ezért lefeküdtünk aludni .

 

 

 

 

 

Farkasvarázs 2.

 

Honvágy

 

Reggel amikor felkeltünk észre vettük hogy Stefi kisírt szemmel alszik . Tudtuk hogy honvágya van . Gondolkodni kezdtünk hogyan vigasztaljuk meg . Boginak eszébe jutott , hogy Stefi él hal a virágmézért . De télen nem hogy mézet még méheket sem lehet találni . Ekkor Ábris talált a hóban egy emberi lábnyomot . Azt követve elindultunk , és nemsokára találtunk egy elhagyott ceruzát. Stefi amikor meglátta könnyezett az örömtől .

 

- Köszönöm ! - mondta hálálkodva - Én sem leszek adósotok ! Találtam egy olyan tölgyfát aminek a gyökerei közé betudunk férni 4-en .

 

Még aznap este készítettünk mohából ˝ágyat ˝ amin olyan jó volt aludni mintha egy francia ágy lett volna .

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Farkasvarázs 1.

 

 A varázs

 

Egy nap épp a televíziót néztem . Egy  farkasokról szóló természet film volt a tévében .

 

 

 

Ekkor valami furát éreztem , olyan volt mintha a fotel közeledet volna a tévéállványhoz . Ám alig tudtam végig gondolni mi történik , mert ekkor a tévé magába szippantott . Egy téli erdőben ébredtem mellettem még 3 farkassal amiknek ismerős hangjuk volt . Ekkor vettem  észre hogy abba a természet filmbe kerültem amit néztem.

 

 

 

-        Még jó hogy nem horrort néztél- szólalt meg Stefi egy hófehér farkasból .

 

 

 

-        De egyáltalán hol vagyunk , és miért vagyunk farkasok ?- szólt Ábris vörös farkasból.

 

 

 

-        Szerintem egy Szlovák erdőben vagyunk-mondtam Én egy fekete farkasból-mármint a film arról szólt –

 

 

 

-        Remek most kitudja , hogy jutunk haza ? – mondta Bogi egy szürke farkasból .  

 

 

 

Ekkor már sötétedett és kénytelen kelletlen a hóba aludtunk .                                 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az elátkozott város

 

Egyszer volt hol nem volt az üveghegyeken is túl , még az öreganyám házán is túl,élt egy szegény csizmadia a feleségével és a 3 fiával. Miután a fiúk felnőttek a csizmadia felesége meghalt . Az öreg hogy megtudjon élni elküldte a fiait keressenek maguknak mennyasszonyt. -  Amelyikőtök a legszebb asszonyt hozza, csak az házasodhat meg .

 

A két idősebbnek jó dolga volt , hisz mindkettőnek volt kedvese , de uram fia merre menjen hová kószáljon el a legkisebbik ? Elindult , hegyen-völgyön keresztül faluról falura , városról városra , de sehol se talált magának való mennyasszonyt . Egy este egy városba ért .

 

De az nagyon furcsa hely volt , a házak hol olyan kicsik voltak hogy csak egy egér fért be az ajtón , hol meg olyan nagy házak voltak hogy a legény fel se érte a kilincset . Embert egyet sem látott , de állatokat annál többet .

 

Egy megszokott nagyságú háznál bekopogott szállást kérni . Hát csudák csudájára nem ember hanem egy őz nyitott ajtót . 

 

- Jöjjön beljebb van hely éjszakára meg egy egész tepsi málé vacsorára – szólt az őz és bekísérte a legényt . A legény a málé hallatán mint a kos törtetett a házba , hiszen már egy hete nem evett .

 

Amíg a legény evett az őz megkérdezte honnan jött , mit keres erre ahol még a madár se jár . Az elmondta , hogy mennyasszonyt keres magának  . Ezekre a szavakra felcsillant az őz szeme .

 

- Megmondaná nekem –kérdezte a legény - , hogy ebben a városban miért mindenki állat ?-     - Tudja a hegyen él egy boszorkány aki régen elátkozta a falut , hogy mindenki amilyen magatartású olyan állattá váljon . Például aki részeges az disznó , az öreg párok hűséges kutyák , a szerelmesek galambok , a csibés tyúkok pedig sok gyerekes anyák . – mondta az őz

 

- Én legyőzöm azt a boszorkányt az életem árán is ! – kiáltotta a legény úgy , hogy belerengett az ablak .

 

Másnap reggel az őz elkísérte a legényt a hegyhez ahol egy magas vár állott , abban lakott a boszorkány . Az őz elkezdte mondani a mondanivalóját : - Menj be a várba . A negyedik torony legtetejében lesz egy szoba . Abban a szobában lesz egy kályha . Gyújts be a kályhába és várj . Amikor a tűz már lángol nyisd ki a kályha ajtaját , a kályhából boszorkák fognak kiugrani de te meg ne ijedj mert különben a banyák széttépnek ! Az utolsó banyának egy csomó kulcs lesz a szájában , mind aranyból lesz egy kivételével , azt a rozsdás kulcsot tépd ki a szájából és dobd a tűzbe . Amikor végeztél rohanj le a városba ott majd befejezem . –

 

A legény úgy tett ahogy az őz mondta . Amikor a kályhában már lángolt a tűz kinyitotta az ajtaját , de abban a pillanatban egy láng is kicsapott a kályhából és egy rút csoroszlyává változott . Így történt ez a második és még a hatodiknál is . A hetedik boszorka szájából ki csüngtek a kulcsok , abból a legény habozás nélkül kihúzta a rozsdásat és rohant a városba.

 

Ott bizony már várták és a tenger nép élén egy gyönyörű menyecske állt . Közben a kulcs egy rózsává vált és a legény keze magától oda adta a menyecskének .  Erre hatalmas dübörgés és visítás hallatszott a hegyről . Mire a legény hátra nézett a hegynek nyoma se volt helyette egy szépséges selyemrét volt .

 

A fiú a leánnyá változott őzzel haza indult egy hat lovas hintón . Otthonra vittek magukkal 3 zsák pénzt . Az egyiket a legidősebbnek , a másikat a középsőnek a harmadikat pedig a csizmadiának adták . Erre az öregnek nagy kedve kerekedett és azt kiáltotta : Isten neki had házasodjon meg a másik két fiam is !      

 

A lagzik után a legkisebb fiú és a párja vissza mentek a városukba és boldogan éltek míg meg nem haltak . Itt a vége csapd a jégre !              

Oldal: Farkasvarázs
Nick , egy átlag fiú mindennapjai - © 2008 - 2024 - nick-regenyei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat